A szovjet-lengyel és a német-lengyel háború után a lengyel katonai és polgári menekültek lepték el a déli irányba, Magyarország és Románia felé az utakat.
Az első menekültek 1939. szeptember 10-től - azt követően, hogy a Szovjetunió hátba támadta Lengyelországot - egyenként, kisebb csoportokban, majd 17-től kezdődően tömegesen lépték át a magyar határt. A Teleki-kormány szinte minden segítséget megadott a polgári és katonai menekültek ellátásához.
A magyar kormány 1939. szeptember 17-én megnyitotta a határt a lengyel menekültek előtt. így Magyarországra nagyszámú katonai és polgári menekült érkezett, amelyek ellátásának megszervezése óriási feladatott jelentett a magyar katonai és polgári és hatóságoknak. Először a határ menti hadtestek vezetői jelentették a dolgot és intézkedéseket kértek. Közben megtették a szükséges lépéseket: számba vették, oszlopba sorolták, majd gyalog vagy vasúton ideiglenes gyűjtő-táborokba irányították a katonákat. Ilyen tábor volt a Duna folyam jobb partján lévő Kisbodaki utász tábor is, ahová mintegy 1000 fő érkezett 1939 novemberében.
A tél beállta előtt a menekülteket az országban több helyen helyezték el! Így kerültek menekültek Püskire is a határőrlaktanya épületébe!

A hazánkba érkező civil és katonai menekülteket külön kezelték. A katonákat katonai táborokban, míg a civileket különböző településeken, a lakosságnál helyezték el - egy-egy magyar család fogadta be őket.
Püski és Kisbodak is ilyen befogadó központ volt. Kisbodak határán fekvő nyári utásztáborba 1000, míg a Püski
határőr-laktanyába 200 katonát telepítettek. Mindezek mellé a falusiak számtalan lengyel menekült családot fogadtak be a családjukba. Duszkiewicz Marian is egyike volt a számtalan befogadott lengyel menekült katonának, aki katonaként érkezett Püskire a lengyel hadsereg összeomlása után az Uzsoki-szoroson keresztül.

Püski egyike volt azon településeknek, ahol iskola is létesült. Történelmi feljegyzések szerint tábori kórus is működött Püskin, melyben szabadon énekelhették a menekültek a hazájukban a megszállás alatt tiltott egyházi és hazafias dalokat, mellyel nyíltan németellenes propagandát is végeztek.
A Szigetköz két apró települése a véres és zűrzavaros történelmi időben szívét és lelkét adta több száz embernek, akik így biztonságot, békét és családot leltek távol a hazájuktól.